Megvertük a nagy rivális Phoenix Coyotest 3-2 arányban hazai jégen.

A múltkori, Atlanta elleni, szétlövésben elbukott mérkőzés után mindenki nagy várakozással várta a divíziónk egyik riválisa elleni mérkőzést. A csapat javuló formát mutatott a mérkőzés előtt, így volt okunk a reménykedésre.

Randy Carlyle pár helyen változtatott a csapatban a mérkőzés előtt. A frissen szolgálatba álló Andreas Lilja kiszorította a kezdőből Brendan Mikkelsont. Ez kis fájdalom volt nekem és még sok más Ducks szimpatizánsnak, de végeredményben nem volt egy rossz húzás.

Ezen kívül feltette a második sorba Sextont, így Blake a harmadik sorban kapott csak lehetőséget. Ez a húzása is jó volt Randynek, mert nagyon jól játszott Sexton a finnekkel.

A meccs első harmada említésre sem méltó. Fizikai hokit játszottak a csapatok, de különösebb veszélyt nem jelentettek egymás kapuira. Brookbanknek volt pár szép megmozdulása az ellenfél kapuja előtt, ami kicsit meglepett, de egyben örültem is neki.

A második harmadban aztán felébredtek a fiúk. Nagyon jó kis harmadot hoztak össze. Emberelőnyben megint hihetetlen nagy dominanciánk volt a támadó harmadon belül. Talán nem elfogultság, ha azt mondom, hogy a liga talán legjobb emberelőnyös formációja a miénk. Az első gólt azonban még sem emberelőnyből szereztük, hanem egy palánk mellett kiharcolt korongot vágott be Cam Fowler Jason LaBarbera kapujába. Nem volt túl életerős lövés, azonban Perry és a védők úgy eltakarták a kilátást a kapus előtt, hogy gól született belőle. Ez volt Fowler első gólja az NHL-ben. Már kijárt neki. Még mindig nagyon magabiztosan és jól játszik. Nem is értem, hogy miért nem vitték el előbb a drafton. Már akkor lehetett tudni, hogy kész lehet már arra, hogy egyből a legmagasabb szinten játsszon. Ez azonban ne legyen a mi gondunk. Örüljünk, hogy van egy ilyen tehetségünk. A gólja után nagyon jó volt látni ahogyan gratulálnak neki. Mindenki nevetett és jókedvű volt. Nincs tehát semmiféle irigység a csapaton belül. A padon utána még többször is mutatták Fowlert, aki folyamatosan mosolygott és nevetett. Látszik rajta, hogy élvezi a játékot. Ez a gólja után is látszódott. Nem ment le a jégről és a következő támadásunknál ismét ajtó-ablak helyzetbe került. Most azonban nem tudott élni vele és pár centit tévedett. A későbbiekben ismét megvillant. Gyönyörű egyéni akcióba kezdett. Átcselezte magát a semleges harmadon, majd a kapu felé tartva egy piszok cselt is bevetett még, amivel nem tudtak mit kezdeni a Phoenix védői. A nagy játékkedvét azonban Shane Doan közreműködésével megtörte a Coyotes. Érezni lehetett, hogy fel fog menni a pumpa az ellenfélnél, látván, hogy egy 18 éves kis védő okozza eddig a vesztüket. Doan meg is tette, amire számítani lehetett. Fowler szólója után úgy a palánknak kente Fowlert, hogy ő az öltözőbe kényszerült menni. Az még hozzátartozik a dologhoz, hogy Fowler még így is majdnem gólt lőtt. Korongja a gólvonalon állt meg és táncolt még kicsit rajta. Fowler kiesésével kicsit átszerveződött a védelem, de különösebb gond nem lett belőle. Sőt, Lydman második meccsén is gólt lőtt. Ryan egy fantasztikus passzt adott neki és ezzel gyakorlatilag kihagyhatatlan helyzetbe hozta a nem éppen támadószellemű védőnket. Éreztem, hogy ilyen megoldás lesz, hogy átpasszolják majd neki, azonban azt nem mertem volna elképzelni sem, hogy Ryan fog egy ilyet adni majd. Ezzel már kettő góllal mentünk. A második sor ma nagyon aktív volt. Jót tett nekik, hogy Sexton odakerült melléjük. Így kicsit könnyebben is használta a taktikát a második sor, mert a belőtt korongra rendre Sexton ért oda először. A második harmadban jól játszott a csapat, de nagyon. 

A harmadik harmadban azonban eléggé visszaesett a játékunk. Meg is lett az eredménye. Jött az egyenlítés. Doan ismét villant egyet a harmadban és egy igen csúnya vállast adott Sextonnak, aminek lehet, hogy lesz még következménye majd. A mérkőzés végén azonban ismét villant az első sorunk, vagy ahogy a kintiek mondják, a "Big line". Getzlaf gyönyörűen passzolt Perry elé, aki belepiszkált a passzba és ezzel gyakorlatilag védhetetlen lett a lövés. Az előnyünk megtartásához azonban nagyon kellettek Hiller védései, főként az utolsó öt percben. Az utolsó percre emberelőnybe kerültünk, azonban nem tudtuk kihasználni a lehetőséget, ráadásul még majdnem gólt is kaptunk belőle. A Coyotes még így is levitte a kapusát, aminek nagyon nagy nyomás lett a vége, de Hiller a helyén volt.

Én megérdemeltnek érzem a győzelmünket, mert többet tettünk érte. Fowlert nagyon sajnáltam, nagy meccse lehetett volna, ha maradni tud. Mondjuk így sem panaszkodhat.

Sextonnak jó helye van ott a második sorban és így sokkal veszélyesebb is az a sor.

Lilja nagyon jó meccset tudhat maga mögött. Ütközött, blokkolt és majdnem húsz percet töltött a jégen. Nem volt rossz igazolás ő azért, de sajnos elveszi a jégidőt Mikkelson elől. Akkor most pont aktuális a hír, miszerint Mikkelsont waiverre tettük. Csodálatos, ennyit azért így már nem ér meg Lilja. 

Beleskey pedig nagyon nem találja magát. Pocsékul játszott. Szegény gyerek, pedig talán a legjobb teljesítményt nyújtotta az edzőtáborban, erre a "fakezű" sorokban kap csak lehetőséget.

Üde színfoltja volt a meccsnek, amikor mutatták a lelátón Hebertet, Rucchint és Leclerct is. Jó volt látni a régi öregeket. Akik nem is annyira öregek még. Még nem is látszódott annyira rajtuk a kor.

Következő ellenfelünk a Columbus csapata lesz, akiket szerintem most el tudunk kapni. Hazai pályán pedig a Devilst fogjuk majd fogadni. Nekem mindig ez az év meccse, mert nekem mindig is a Devils fog maradni az örök rivális.