Fowler év elején úgy vágott neki az idénynek, hogy 10 meccses kipróbálása után esetleg még megy vissza majd a juniorokhoz. Személy szerint én nem gondoltam, hogy visszaküldenénk őt. Nem is lett így. Fowler újonc létére hihetetlenül ponterős védő lett. 76 mérkőzésen 40 pontot szerzett, ami újoncként nagyon jó. A szezon elején lassan jött bele és sokat kellett várni viszonylag első pontjaira is. Talán a Phoenix elleni találkozó volt neki az áttörés, amikor meglőtte első gólját, majd többször is bohócot csinált az ellenfélből. Ezt akkor a Coyotes kapitány elintézte egy palánkra kenéssel, amiből Fowlernek pár meccs szünet lett. Majd utána már tényleg beindult. Emberelőnyben nagyon jó volt. A lövésein még bőven tud fejleszteni és akkor még jobb is lesz. A szeme hihetetlen jó már most is a jégen. Olyan passzokat tud néha adni, amit még Koivu sem ad talán. Az egyetlen hátránya, hogy nem tud még nagyon védekezni. Ezt nagyon jól mutatja -25-ös +/- mutatója is. Ez mondjuk a rájátszásban +1 lett, de összességében nagyon sok gólt kaptunk róla idén. Ez még nem is akkora baj, mert ez volt a tanuló éve, de azért jó lenne, ha megtanulna pár éven belül viszonylag jól védekezni. Átlagban 22 perc felett volt a jégideje, ami újoncként sokat mond el róla. Védekezésbeli hiányosságai ellenére össze tudott hozni 93 blokkolt lövést, ami csapaton belül a 4. legjobb a védők között. Amivel szintén kitűnik a mezőnyből, az a 23 eladott korong, ami sokszor eredményezett veszélyes helyzeteket.

52 találkozón csodálhattuk Lilja játékát. Főként Fowler mellett játszott, ennek következménye is lett a csúfos +/- mutató. Hetedik védőnek tökéletes lenne még az öreg, de többre nagyon nem kellett volna már. Év elején jól kezdte az idényt, majd szép lassan esett vissza a teljesítménye. Nagy hátránya volt a lassúsága. Én örültem, hogy itt volt, de nagyon hosszú távra ne tervezzünk vele, tehát jövőre jobb lenne nem megtartani. Ami jól jött tőle, az a 92 ütközés és 113 blokkolt lövés. Ez hiányozni fog, ha tényleg elmegy, de szerintem egy Sbisa is el tudja majd érni ezeket a számokat bőven.

Osztályzat: 7

Brookbank hozta a tőle elvárhatót. 40 mérkőzésen például 0 pontot hozott össze. Ő a tipikus beugró ember. Amikor a pályán volt, nem csinált őrjítően nagy gondokat, de nem is tett sokat hozzá a játékhoz. Nem lehet mit kiemelni nála, de kritikát sem tudok írni. Őt nyugodt szívvel tartanám meg a hetedik védő posztra, mert olcsó és tényleg megbízható teljesítményt tud nyújtani, ha kell. A tavalyi évben pedig még azt is megmutatta, hogy ha kell, akkor képes ő magasabb jégidővel is játszani úgy, hogy ne legyen belőle hátrányunk.

Osztályzat: 7

Beauchemin év vége felé jött vissza hozzánk Torontoból. Örültem neki, hogy jött, de a mai napig azt gondolom, hogy túl sokat adtunk mi érte. 27 találkozón lépett pályára Ducks mezben és csak 5 pontot tudott szerezni ez idő alatt, ami nagyon kevés. Inkább fizikálisabb védő lett már, ezt mutatja 40 ütközése és 51 blokkolt lövése is. Számomra kicsit csalódás volt a játéka. Ennek ellenére még jól jöhet ő a csapatnak, mert át tud venni nagyobb mennyiségű jégidőt a túlterhelt játékosoktól.

Ha Visnovskyra azt mondják, hogy az év védője lehet nálunk, akkor én meg azt mondom, hogy Lydman inkább. Főként azért, mert Lydman védekezésben volt nagyon jó és nem a pontgyártásban, mint Lubomir. A finn bekk 78 találkozón 25 pontot hozott össze, ami még így sem rossz. +32-es +/- mutatója pedig azt mutatja, hogy nagyon megbízható védőnk. Ezzel az eredménnyel az egész ligában az élmezőnybe tartozott. 141 ütközést osztott ki az idény alatt és 178 blokkolást is bevállalt. 38 korongszerzése a harmadik legjobb lett a csapat védői között. Tehát kimondhatjuk, hogy a legjobb védekező munkát ő nyújtotta ebben az évben. A szerződtetésekor nem örültem neki, de utólag belátom, hogy borzalmasan jó húzás volt ő. Remélem nem esik vissza a teljesítménye jövőre.

A másik újonc védőnk. Neki még Fowlernél is gyengébb startja volt. Ennek eredményeképp ment le az AHL-be pár meccsre. Ott pont/meccs átlag fölött teljesített, majd vissza is lett hívva a Ducksba. Innentől azonban szinte dominált a játéka kis túlzással. Hihetetlenül fizikális védő, pedig sokan támadó szelleműnek vélték még fiatalabb korában. Nekünk viszont nagyon jól jött ez a fajta stílus. Sbisa kirobbanthatatlan lett a védelemből. Többször kapott helyet már emberelőnyben is. Ha kell, fel tudja vinni a korongot az ellenfél kékvonaláig is. 68 meccse 11 pontot szerzett végül és -11 lett a +/- mutatója év végére, ami okot ad arra, hogy örüljünk neki. Év közben ugyanis jóval rosszabbul állt e téren, de év végére már tényleg összeszedetten és stabilan játszott. Nem mellesleg 170 ütközésével ő lett a legtöbbet ütköző védőnk, ami ilyen fiatalon, egy ilyen kezdés után egyszerűen hihetetlennek hangzik. 85 lövést ő is blokkolt azért. Persze néhol hibázgatott ő is, de nem volt annyira jellemző rá, mint mondjuk Fowlerre. Idén szerződést is hosszabbítottunk vele, igen jó árban és RFA lesz a végén. Ez mindenképpen jó húzás volt.

Sutton leigazolása már év elején sem tetszett annyira. Többen azonban dicsérték a szerződést, így reménykedtem én is benne, hogy jól jártunk vele. Erre hamar választ is kaptunk, hogy nem. Sokáig azzal lehetett menteni Suttont, hogy bőven később kezdte el a felkészülést, meg sérülés és egyebek, de egyszerűen nem hozta azt a játékot, amit vártunk tőle. Töketlen volt hátul és koránt sem annyira fizikális, mint kellett volna. 39 találkozón kapott csak szerepet, ezek között is többször volt olyan, hogy támadóként küldtük be, mert nem voltunk meg elegen. 62 ütközése azért nem rossz, de tőle többet vártam volna. 87 lövést is blokkolt azért, de ez sem tudott engem eléggé meggyőzni. Körülményesen és lassan játszott. Túlságosan lomha is volt. Nekem hatalmas csalódás lett tényleg.

A liga legponterősebb védője lett idén. 81 találkozón szerzett 68 pontja óriási szám és teljesítmény. +18-ban végzett, de ebben Lydmannek is nagy szerepe volt. A Norrisra nem kapott jelölést, bár én emiatt kicsit mérges is lettem, met tény, hogy védekezni nem igen tud, de mégiscsak a legtöbb pontot ő szerezte. Mindegy. Szóval hatalmas szükség volt rá. Emberelőnyben főként. 18 gólja pedig mindig pont jókor jött. Szerzett egy mesterhármast is idén a Dallas ellen, ami nem kis dolog. 116 lövést blokkolt le, ami kicsit meglepő, mert védekezésben nem mutatott sokat, sőt. Rengeteg eladott korongja volt amiből nagy bajok voltak hátul, de mégis ő lett a második legtöbbet blokkoló védőnk. A rájátszásban azonban teljesen eltűnt. Állítólag sérüléssel bajlódott, amit nem csodálnék, mert brutális jégidőket kapott és volt, hogy saját csapattársa döngölte a jégbe. 

Svájci hálóőrünkkel vágtunk neki az idénynek. Mögötte a már távozott Curtis McElhinney volt a csere. Ezek után pedig nem volt váratlan, hogy szinte minden meccsen Hiller kezdett. Nem is volt vele semmi gond. Hozta remek formáját. 92,4%-os védési hatékonysága ragyogó eredmény. Neki egyébként NHL-es pályafutása alatt minden éve 90% fölötti mutatóval bír. Nagyon jó formája és játéka alapján meghívást is kapott az All-Star gálára is, amin szintén parádézott és talán a legjobb kapus is lett. Azonban minden jót el lehet rontani. Hillernek betett a sorozatos játék és megsérült. Több problémája is volt, de mint már tudjuk, túl lett védetve és fejben picit megtört. Sőt, talán nem is picit, mert felreppentek olyan hírek is, hogy a csapat első számú hálóőrének vissza kell majd vonulni. A sérülés után még visszatért idén egy meccsre, de igen szépen mutatkozott be, mert kapott egyből hármat az első harmadban, így le is lett cserélve. Azóta pedig nem is védett. Nagyon remélem, hogy a jövő évre összeáll a srác, mert nélkülözhetetlen a jó szerepléshez.

49 mérkőzésen 26 győzelmet szerzett 16 veresége mellé. Ezen felül volt még 3 ráadásban elbukott mérkőzése is. A 49 találkozón azonban 5 gól nélküli meccse volt, ami nem rossz. 2,56-ps kapott gólátlaga pedig nagyon jó párosítás a 92,4%-os védési hatékonysága mellé. 

Kimondhatjuk tehát, hogy szinte a legjobbunk volt ebben az évben.

Hiller sárülése után rögtön lépett a csapat, mivel látták, hogy McElhinney nem lesz ide elég. Jött Ellis, majd szerződtettük Emeryt is. Nem volt idegen számunkra Ray, hiszen a kupagyőztes évben ő védte a döntőbeli Ottawa kapuját. Emery eleinte csak az AHL-ben játszott, hiszen egy műtétből tért vissza, így az NHL kicsit sok lett volna neki. Farmunkban viszont nagyon jól szerepelt. NHL szinten védett lent, aminek végül az lett az eredménye, hogy jöhetett fel a Ducksba. Ellist ki is szorította hamar a kezdőből. Nem is volt baj, mert Emery parádézni kezdett. Nélküle nem let volna meg év végén a rájátszás, az biztos. Ezzel kicsit borsot is tört a szkeptikusok orra alá, akik nem bíztak benne. A rájátszásban aztán kicsit visszaesett a teljesítménye, de ez gyakorlatilag az egész csapatra mondható volt.Nagy kérdés, hogy mi lesz vele jövőre, hiszen csak egy éves szerződést kötöttünk vele idén. Én mindenképp megtartanám, mert Hiller hiányában ő tudja jelenleg csak pótolni a svájcit.

Emery 10 találkozón lépett pályára az alapszakasz végén, melyen 7 győzelme mellett 2 vereséget szorgoskodott össze. 92,6%-es védési hatékonysága fantasztikus és 2,38-as kapott gólátlaga is igen szép. A rájátszásban aztán jött a visszaesés. 6 meccsen 2 győzelem és 3 vereség. Itt már nem is tudta hozni 90%-át sem. Mindösszesen 89,7%-al védett és 3,20 volt a kapott gólátlaga.

Ennek ellenére is azt mondom, hogy nagyon kellett ő ide az idény végére.

Ellis is Hiller sérülése következtében került ide. Őt szántuk kezdőnek, azonban vele is annyi volt a gond, hogy egy idő után, tehát pár meccs után visszaesett a teljesítménye csakúgy, mint az épp emiatt a gond miatt elcserélt McElhinneynek. Nem voltunk tehát sokkal beljebb az ő idehozatalával. Ne kövezzük viszont ennyire meg. Nem is lehetett arra számítani, hogy majd megváltja a világot, így a mutatott játéka is elfogadhatónak mondható. Volt több szép védése is. Sőt, fogott akkorát is, hogy nálam talán az év védése az övé lett csapaton belül. Ez pedig a Rangers elleni meccsen volt, amelyen egy hatalmasat védett, majd pár másodperccel később már mi tudtunk gólt lőni.

Idei eredményei csapatunknál pedig a következők. 13 mérkőzésen védte a kapunkat, melyeken 8 győzelmet és 3 vereséget könyvelhetett el. 1 hosszabbítás után elvesztett találkozója is volt. 91,7%-al védett és 2,39-es kapott gólátlaggal nem mondható, hogy rosszul védett volna. A Tampaban eltöltött ideje alatt idén például jóval gyengébb mutatóval rendelkezett. A rájátszásban is kapott két harmadot a csapattól. Nem tudott azonban segíteni a csapatnak, mert 41 perces játéka alatt 4 gólt is kapott, így 83,3%-os védési hatékonysága és 5,85-ös kapott gólátlaga nem meglepő, de sajnálatos.

Szerződéssel rendelkezik még egy évig, azonban én megpróbálnám elcserélni inkább. Bár Hiller nélkül maradhatna neki a pad, de máskülönben távozásra késztetném.

A mai napon aláírattuk Sami Vatanent!

Vatanen a 2009-es draft 4. körében kelt el az összetett 106. helyen. Draftolása utáni évében máris nagyon jó formát mutatott a fiatal védő játéka. Entry level szerződése természetesen három évre szól. Fizetése az NHL-ben évente nő. Első évében 615.000 dollár lenne az összeg, majd 840.000 dollár és a harmadik évben pedig 900.000 dollár. Az AHL-ben természetesen csak 67.500 dollár lenne ez az összeg. Több bónuszt is csatoltak azonban a szerződés mellé. Az első két évben rögtön kap egy kis 850.000 dolláros jutalékot és emellett még minden évre mellécsapódik a 90.000 dolláros aláíratási bónusza is. Ezzel így kialakul a végső 1.351.667 dolláros cap hit is. Ezzel így Fowler mögött ő lett a második "legdrágább" entry level szerződéssel lévő fiatal játékosunk.

A finn származású tehetséges védő 1991. június 3-án született. Nagyon ponterős támadó szellemű védőről van szó, aki a finn ligában vitézkedik a JYP csapatában. Az utóbbi két évben 0,5 fölött volt a meccsenkénti pontátlaga. Vatanen nem csak csapatában fontos láncszem, hanem a válogatottban is. Szinte minden korosztályban válogatott, ahova még befér. Idén ráadásul hatalmasat fejlődött, ezért is kapta ezt a szép szerződést.

A finn bekk nagyon jó játékos lehet majd a jövőben. NHL-es karrierje szinte garantált, mert tényleg hatalmas potenciál van benne. Idéntől AHL-ben játszik majd minden bizonnyal, de két év múlva már akár fontosabb szerepkört is kaphat már a Ducks csapatában. Fowler mellett így van már még egy fiatal és ponterős védőnk, ami igencsak biztató és jó jel is.

Megkötötte a csapat Emerson Etemmel az entry-level szerződését május 23-án.

Etem a 2010-es draft 29-én helyén kelt el. Véleményem szerint nagyon nagy fogás a srác ezen a helyen, mert mindenki előrébb várta. Ezzel viszont már kár foglalkozni, inkább örüljünk neki és a szerződtetésének. Entry-level szerződéshez híven, három évig kötelezte el magát a csapathoz. Az NHL-ben 900.000 dollárt kereshet a fiatal szélső, míg az AHL-ben 67.500 dollár lesz a jussa majd. A szerződés megkötésekor kapott egy 90.000 dolláros aláíratási bónuszt is. Egyéb plusz bónuszt nem kapott, így tehát simán 900.000 dollár a cap hit az ő esetében.

1992. június 16-án látta meg a napvilágot és Kalifornia partjainál vitézkedett eddigi pályafutása során, hiszen az utóbbi két évben is a WHL-ben szereplő Medicine Hat Tigers csapatában játszott. Elmondhatjuk tehát, hogy helyi srác és nagyon sokan szeretik is ezért. Idén nagyon jó idényt zárt és sokat is fejlődött. Egy nagyon gyors szélsőről van szó, aki idén már a védekezésből is szépen kivette a részét.

Teemu Selanne folytatása még mindig nem biztos, így Etemre a közeljövőben akár nagy feladat is várhat. Véleményem szerint azonban nem azért kapta a szerződést, mert a jövő évtől már a Ducks mezét húzná magára. Ehhez neki kell még pár év alacsonyabb ligákban. Mindenesetre egy nagyon jó alternatívája lehet majd az öregnek, annyi ráadással, hogy védekezésben talán jobb lesz majd nála. Minden bizonnyal meghívást kap majd az év eleji edzőtáborba, majd utána megy vissza a WHL-be még egy évre legalább.

Mivel kiestünk a rájátszásból, így elég nagy hiányban szenvedek. Addig is, gondoltam beteszek pár videót, hogy megtudjuk csodálni az idei évünket.

Tegnap este 3-0 arányban legyőztük a Colorado Avalanche csapatát. Szép győzelem ez főként úgy, hogy Denverben volt a mérkőzés.

A meccs első harmadában főként mi játszottunk emberelőnyben, amiből egyet ki is használt a csapat. Ez volt a csapat első gólja. A gólt Perry lőtte. A gólpasszokat Selanne és Fowler jegyezte. Az első harmadban nem is történt nagyon semmi más. McElhinney mutatott be pár szép védést és ezzel tartottuk az eredményt. Teszem hozzá, hogy a liga szinten egyik legjobb emberelőnnyel rendelkező csapat, azaz mi, nagyon impotens játékot mutatott be emberelőnyös játék néven a továbbiakban. Személyes kis kedvencem, Brandon McMillan ismét Perry és Ryan mellett tűnt fel a meccs során. Hajtott is keményen. Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy stabil kerettag lett már idén. A mutatott játék alapján viszont teljesen megérdemelt ez. Ezen a meccsen is nagyon jól védekezett és hozta a tőle megszokott gyors és hatásos zavarást is. Carlyle többek között ezért is számít az ő játékára és nem erőlteti annyira Sextont és Beleskeyt. Személy szerint ennek örülök, bár Beleskey is egyik nagy kedvencem.

A második harmadra kettős emberelőnyben ment ki a csapat, amit nem tudott értékesíteni. Viszont a második perchez közeledve Perry ismét betalált. Egy Budajról kipattanó korongot szelídített meg, majd csinált egy befelé cselt és a jobb felső sarokba tette a pakkot. Ezzel már 2-0 volt az állás, ami megnyugtatóbb volt azért. A gólpasszt Ryan és McMillan jegyezte. A harmadban a kapuralövések száma is kiegyenlítődött. Sőt, a hazaiak eggyel többet próbálkoztak. Szükség is volt a harmadban McElhinney bravúrjaira. Volt egy eset, amikor egy a kapu mögötti palánkról visszapattanó korongot engedett el, talán nem szándékosan csak már nem érte el és ez által Yip egy az egybe mehetett a kapura. Ennél a helyzetnél nagyon szépet védett ,a csapat kiváló teljesítményt nyújtó backupja. Talán ezzel dőlt el az, hogy az Avalanche ezen a napon nem fog itt nyerni. Bár a meccs előtt is sokan ezt mondták már, hiszen idén nem muzsikál olyan jól ez a csapat, mint a tavalyi évben, vagy akár az idény elején. Ennek ellenére így is eléggé kellemetlen csapat ez. O'Byrne pedig hatalmasat játszott a meccsen. Ennek a meccs harmadik sztárja kitüntetés lett a vége, ami teljesen megérdemelt volt neki.

A harmadik harmadban pedig főként az Avalanche nyomott, bár ez érthető talán. Kétszer is emberelőnybe kerültek, de ezeket nem tudták értékesíteni. A meccs végén aztán Perry betalált az üres kapura, így az idén már második mesterhármasának örülhetett. Pályafutása alatt is ez volt a második neki. Marchant és Koivu volt a gólpasszt adó játékos. Ezzel a góllal aztán már végképp eldőlt a találkozó sorsa. A lefújás után pedig ment a csapat gratulálni McElhinneynek, aki idén az Islanders után a Colorado csapata előtt is lehúzta a rolót. 

Nagy mérkőzés volt tehát, az egyéni ünneplések miatt főként. A meccs maga elég fizikális volt, de még a nézhető kategória volt számomra. Fowler a mai meccsen talán picit többet hibázott, mint általában szokott, de szerencsénkre ebből nem lett gól.

Győzelmünkkel biztosítottuk picit a helyünket az első nyolcban. Abban a nyolcban, amelyben a játéknap végén 5 Pacific csoportos is volt. Tehát az egész divízió rájátszást érő helyen van jelenleg. Ráadásul ebből az ötösből mindenkinek megvan az esélye, hogy bent is maradjon. A csapat állománya és teljesítménye alapján is. Bár a Kings kicsit csalódás idén, de a 8. helyen még így is becsusszanhatnak. Perry és Selanne pedig továbbra is 1 egészes pontátlag felett van. Ez főként Selannetől nagyon jó teljesítmény. Perry meg egyre jobban megmutatja, hogy mekkora értéke a csapatnak ő. Ráadásul egyre érettebben játszik, ami nem is baj hiszen Getzlaf játéka nem arról híres, hogy ne flegmázna eleget.

Most jön három nap pihenő, majd aztán a Canucks otthonában próbálunk meg ismét 2 pontot szerezni.

A napokban egyre több szabadidőm van. Így tehát lehetséges, hogy újra beindítom a blogot. Nem mondom, hogy minden a régiben marad, mert szerintem a tippjátékot befejezem és az sem biztos, hogy minden meccsről írni fogok. Inkább ilyen szabadabb formában fogok írni. Véleményeimről és egyéb dolgokról. Statisztikákból is fogok nézelődni majd talán. Meglátjuk. Mindenesetre felcsillant a remény, hogy ismét beindul a blog. Ez is már nagy szó. :)