Tegnap este 3-0 arányban legyőztük a Colorado Avalanche csapatát. Szép győzelem ez főként úgy, hogy Denverben volt a mérkőzés.

A meccs első harmadában főként mi játszottunk emberelőnyben, amiből egyet ki is használt a csapat. Ez volt a csapat első gólja. A gólt Perry lőtte. A gólpasszokat Selanne és Fowler jegyezte. Az első harmadban nem is történt nagyon semmi más. McElhinney mutatott be pár szép védést és ezzel tartottuk az eredményt. Teszem hozzá, hogy a liga szinten egyik legjobb emberelőnnyel rendelkező csapat, azaz mi, nagyon impotens játékot mutatott be emberelőnyös játék néven a továbbiakban. Személyes kis kedvencem, Brandon McMillan ismét Perry és Ryan mellett tűnt fel a meccs során. Hajtott is keményen. Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy stabil kerettag lett már idén. A mutatott játék alapján viszont teljesen megérdemelt ez. Ezen a meccsen is nagyon jól védekezett és hozta a tőle megszokott gyors és hatásos zavarást is. Carlyle többek között ezért is számít az ő játékára és nem erőlteti annyira Sextont és Beleskeyt. Személy szerint ennek örülök, bár Beleskey is egyik nagy kedvencem.

A második harmadra kettős emberelőnyben ment ki a csapat, amit nem tudott értékesíteni. Viszont a második perchez közeledve Perry ismét betalált. Egy Budajról kipattanó korongot szelídített meg, majd csinált egy befelé cselt és a jobb felső sarokba tette a pakkot. Ezzel már 2-0 volt az állás, ami megnyugtatóbb volt azért. A gólpasszt Ryan és McMillan jegyezte. A harmadban a kapuralövések száma is kiegyenlítődött. Sőt, a hazaiak eggyel többet próbálkoztak. Szükség is volt a harmadban McElhinney bravúrjaira. Volt egy eset, amikor egy a kapu mögötti palánkról visszapattanó korongot engedett el, talán nem szándékosan csak már nem érte el és ez által Yip egy az egybe mehetett a kapura. Ennél a helyzetnél nagyon szépet védett ,a csapat kiváló teljesítményt nyújtó backupja. Talán ezzel dőlt el az, hogy az Avalanche ezen a napon nem fog itt nyerni. Bár a meccs előtt is sokan ezt mondták már, hiszen idén nem muzsikál olyan jól ez a csapat, mint a tavalyi évben, vagy akár az idény elején. Ennek ellenére így is eléggé kellemetlen csapat ez. O'Byrne pedig hatalmasat játszott a meccsen. Ennek a meccs harmadik sztárja kitüntetés lett a vége, ami teljesen megérdemelt volt neki.

A harmadik harmadban pedig főként az Avalanche nyomott, bár ez érthető talán. Kétszer is emberelőnybe kerültek, de ezeket nem tudták értékesíteni. A meccs végén aztán Perry betalált az üres kapura, így az idén már második mesterhármasának örülhetett. Pályafutása alatt is ez volt a második neki. Marchant és Koivu volt a gólpasszt adó játékos. Ezzel a góllal aztán már végképp eldőlt a találkozó sorsa. A lefújás után pedig ment a csapat gratulálni McElhinneynek, aki idén az Islanders után a Colorado csapata előtt is lehúzta a rolót. 

Nagy mérkőzés volt tehát, az egyéni ünneplések miatt főként. A meccs maga elég fizikális volt, de még a nézhető kategória volt számomra. Fowler a mai meccsen talán picit többet hibázott, mint általában szokott, de szerencsénkre ebből nem lett gól.

Győzelmünkkel biztosítottuk picit a helyünket az első nyolcban. Abban a nyolcban, amelyben a játéknap végén 5 Pacific csoportos is volt. Tehát az egész divízió rájátszást érő helyen van jelenleg. Ráadásul ebből az ötösből mindenkinek megvan az esélye, hogy bent is maradjon. A csapat állománya és teljesítménye alapján is. Bár a Kings kicsit csalódás idén, de a 8. helyen még így is becsusszanhatnak. Perry és Selanne pedig továbbra is 1 egészes pontátlag felett van. Ez főként Selannetől nagyon jó teljesítmény. Perry meg egyre jobban megmutatja, hogy mekkora értéke a csapatnak ő. Ráadásul egyre érettebben játszik, ami nem is baj hiszen Getzlaf játéka nem arról híres, hogy ne flegmázna eleget.

Most jön három nap pihenő, majd aztán a Canucks otthonában próbálunk meg ismét 2 pontot szerezni.